Amikor a kislányom néhány hónapos volt, textil babakönyvet kerestem neki, amit rágcsálhat, babrálhat, "lapozgathat", és ki is tudom mosni. Várandósságom alatt varrtam már neki színes anyagból és vatelinből kiságyra zsebes tárolót, így ennek a maradék anyaga kínálkozott a célra.
A mintás anyagot és a vatelint kiszabtam, úgy, hogy a könyvnek összesen 4 "lapja" legyen, igyekeztem, hogy minta (ebben az esetben állatok) minden oldalra kerüljön. A kiszabott téglalapokat visszájáról varrtam, kifordítottam, a vatelint szintén téglalapra (fél cm-rel kisebb, mint az összevarrt "lap") szabtam, bedugtam az összevarrt téglalapba. Kerestem hozzá jó csörgős-zörgős műanyag fóliát (valamilyen csomagolóanyag volt, lényeg, hogy csörögjön, ha gyűrögetik), ezt is bedugtam a vatelinnel együtt a "huzatba", majd összeöltöttem. A "lapok" közepén, hogy a vatelin ne mozogjon, szintén végigmentem a varrógéppel. A két megtöltött téglalapot egymásra helyeztem, és a hosszanti oldal közepén összevarrtam, így lett könyv formája. Abban az időben minden gomb nagyon érdekelte, így jó nagy kabátgombokat kerestem (minél nagyobb, annál jobb), jó erősen rávarrtam a könyv "lapjaira", véletlenszerűen. (Figyelem! A gombok miatt én nem hagytam felügyelet nélkül játszani vele- sosem lehet tudni... Gombok nélkül teljesen biztonságos, bár nem olyan izgalmas...) Kiegészíthető még szalagokkal, tépőzárral, különféle anyagok kombinálásával... a variációk száma végtelen.
A másik nagy kedvenc a házilag készült csörgő volt (még nagyobb korában is szívesen zörgette, ha megtalálta): egy félliteres műanyag üveg, száraz rizsszemekkel töltve. A kimosott, fertőtlenített és kiszárított csavaros műanyag üvegbe (nálunk ez zöld színű volt, ami fokozta az élményt) beletöltöttem a rizst (fél maroknyit körülbelül), majd jó erősen rácsavartam a tetejét (pillanatragasztóval lehet rögzíteni, úgy biztosan nem nyílik ki...). Nagy örömmel nézegette, mozgatta, rázta, talán jobban szerette, mint a "gyári" csörgőket. Ebben az esetben is variálható a "töltelék": szárazbab, mák, akár apró gyöngyök, mind más hangot ad (minden esetben ragasszuk le a kupakot).
Igyekszem minél környezettudatosabban nevelni a lányomat, így kevesebb, de jó minőségű játékkal körbevenni (így is sokat kapunk a rokonságtól), újrahasznosított anyagokból készíteni, illetve az egyszerűbb, kreatív és fejlesztő játékok felé terelgetni.
Emellett, ahogy nagyobb lesz, egyre több ötletem van, mivel szórakoztassam, sőt, némelyik elkészítésébe őt is bevonom. Mert játszani, sőt együtt játszani jó!