Ki szereti a pizzát? Vagy inkább: ki nem szereti? És otthon elkészíteni, olyan feltéttel és méretben, ahogy te szeretnéd? Jóval olcsóbban, mintha rendelnél? Jöhet?

Nagyon szeretjük a pizzát. Ezzel nem vagyunk egyedül, azt hiszem. Szerencsére a pizza nagyon "hálás"étel, ha otthon készítjük: szinte bármit "elbír" feltétként. 

Lássuk először a tésztát. Semmi ördöngősség, nagyon egyszerűen elkészíthető. Némi kísérletezés után született meg a recept, ami nekem a legjobban bevált (a különböző receptoldalakon rengeteg recept fellelhető):

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt (+ kb. 5 dkg a nyújtáshoz)
- 1 cs. szárított élesztő (vagy 5 dkg friss)
- kb. 2 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só
- 2 ek. olívaolaj
- oregánó ízlés szerint (vagy pizza-fűszerkeverék)
- feltét ízlés szerint 

A lisztet elkeverjük az élesztővel (friss élesztő esetén is, nem kell külön futtatni), hozzáadjuk a sót, cukrot, oregánót, olajat végül a víz felét. Elkezdjük összegyúrni. A gyúrás során hozzáadagoljuk a maradék vizet, míg jól gyúrható, lágy (de nem ragacsos) tésztát kapunk. Lefedjük és kelni hagyjuk. Akkor jó, ha már kb. háromszorosára nőtt a tészta (ez szobahőmérsékleten nekem hozzávetőleg 40 perc volt).

A tálból kivéve átgyúrjuk, majd egyforma részekre osztjuk. A tésztamennyiség 2 nagy, 3 közepes vagy 4 kisebb pizzára elegendő (ovális/kör alakban). Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, tepsibe vagy sütőlapra tesszük (szilikon lap vagy sütőpapír kell alá, vagy lisztezzük be a tepsit).

Előmelegített, forró sütőben sütjük (200-220 °C). Én a lapokat először elősütöm, így ropogósabb lesz a tészta. Ezután teszem rá a feltétet és sütöm még pár percig, míg a sajt ráolvad és megpirul.
Apropó, feltét! Gyakorlatilag két állandó eleme van: valamilyen szósz és sajt. A kettő közöttinek csak az ízlésünk és a fantáziánk szab határt. A mostani pizzasütésnél két pizza készült (két közepes, a harmadik adag tésztát lefagyasztottam). Egyik verzió: tejfölös alap, (maradék) sült csirkemell, kukorica, sajt (feta és trappista). A másik: paradicsomos alap, szalámi, sonka, kolbász, kukorica és sajt (itt még sütés előtt az utóbbi):

A tejfölhöz némi oregánót kevertem, a paradicsomos alap ebben az esetben ketchup, szintén oregánóval. Ha már lesz itthon paradicsom, abból fogok paradicsomszószt főzni rá, akkor lesz igazán egészséges. Ezen kívül a mozzarella lenne az ideális sajt, sajnos ahhoz ritkán jutok hozzá.

Ha a lefagyasztott tésztát szeretnénk felhasználni, egyszerűen olvasszuk ki szobahőmérsékleten, gyúrjuk át és süssük a fentiek szerint. Nem fog különbözni a friss tésztából készülttől.

A pizzák elkészítése kelesztéssel együtt maximum egy-másfél órát vesz igénybe, ha előre lefagyasztott tésztát használunk, fele idő alatt kész az ínycsiklandó házi pizza.

Vigyázat, hamar elfogy!

(Képek: saját fotók)

"Mert ez műanyag!"- szól a régi szlogen. Manapság talán nem is létezik olyan, ami 100%-ban műanyagmentes (na jó, létezik, csak kevés). Nem is gondoltam, mielőtt belevágtam a "zöldítésbe", hogy gyakorlatilag nincs olyan területe az életünknek, ahová a műanyag be nem szivárgott volna- szó szerint, nemcsak képletesen. Elég csak a vizeinkben lévő mikroműanyag-szennyezésre gondolni.

De álmodjunk nagyot, próbáljuk meg lecsökkenteni a műanyag-felhasználást amennyire lehet. Itt is, mint a hulladékcsökkentés többi területén, a legfontosabb kulcs az 5R. Refuse, reduce, reuse, repair, recycle- vagyis utasítsd vissza, csökkentsd, használd újra, javítsd meg, végül hasznosítsd újra. 

Na persze, könnyű mondani... de megvalósítani? Azt is- apró lépésekkel észre sem veszed, biztattam magam. És tényleg!

Elsőként érdemes alaposan átnézni a szemetünket- a műanyag szekciót. Mivel szelektíven (ugye?) gyűjtünk, ez nem lesz túl nehéz- ellenben megdöbbentő. Nekem az volt... Ezen kívül jó, ha tisztában vagyunk a műanyagok fajtáival és szelektálhatóságával.

Mi volt az első lépés? A műanyag palackok. Évekig rengeteg cukros löttyöt megittunk (sajnos...), kartonszámra vettem a jegesteát a nagyáruházban- egy-két szelektíves zsák csak összetaposott műanyag palackokkal telt meg (nálunk kéthetente-havonta van szelektívhulladék-szállítás). Nem volt könnyű, de látványos lett az eredmény. Mire váltottunk? Elsősorban vízre- csapvízre. Víztisztító kancsóval kombinálva nem lesz szükség palackos vízre (igen, az is műanyag- de a havi 1 zsák palack helyett még mindig jobb), de anélkül is tökéletes (mint tudjuk, Magyarországon a csapvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszer).
Csecsemőknek, kisgyerekeknek forralva majd visszahűtve adható, egyéves kor után a lányomnak sima csapvizet adtam, forralás nélkül (amióta van,a víztisztító kancsót használom, szűrt vizet iszik).
A másik- a tea. Sajnos nagy teafogyasztó vagyok, ez nem változott- de én készítem. Így csak a citromlé palackja (citrommal kellene kiváltani...) kerül a szemetesbe. Filterből olyat választok, ami teljes egészében papír és textil (nincs fémkapocs, műanyag), vagy csak párnácska (szálas tea teatojásban lesz a következő lépés), csomagolása papír. A cukor csomagolása szintén papír (csak papírzacskósat veszek).

A következő nagy lépés a bevásárlás területe. Műanyag szatyrok és zacskók: utasítsd vissza.
A szatyrokat még csak-csak könnyebb kiküszöbölni: nem veszek, nem kérek vagy ha kérdezik, visszautasítom. Ehelyett saját szatyrot viszek (vászon, újrahasznosítható műanyag, esetleg kosár), és tartok mindig a táskában, autóban (itt egy kis összefoglaló a tudatosabb vásárlással kapcsolatban). Sajnos nem mindig tudom elkerülni a szatyrot (főként, hogy a családban mások is vannak, akik esetleg nem figyelnek annyira, mint én): ebben az esetben a megfelelő méretűekből szemeteszsák lesz- így legalább abból kevesebbet használunk. Éppen ezért a mosogató alatt van egy jó nagy szatyor, tele szatyrokkal... ismerős? Legalább újrahasználtuk őket.
A zacskókkal már nehezebb a dolgom: egyelőre szinte mindenhol abba vásárolhatunk pékárut, zöldséget-gyümölcsöt. Ahol van papírzacskó a pékáruhoz, ott azt választom. A nagy terv pedig ezeknek a zacskóknak a teljes kiváltása textilzsákokkal (folyamatban a projekt). Itt is előkerül az újrahasználat: a tiszta, szakadásmentes zacskókat fagyasztásra használom- ide még nem találtam tökéletesebb tárolót. A zacskókon kívül fagyasztáshoz a műanyag dobozokat (jégkrémes, mindenféle ételes, elviteles) használom újra és újra, míg teljesen el nem használódnak és a szelektív hulladék közé kerülnek. 

Műanyag palackok, szatyrok és zacskók- ezek csökkentésével és szerencsés esetben elhagyásával máris sokat tettünk a hulladékcsökkentésért. Még sok a tennivaló, de mindig elindulni a legnehezebb.

(Kép innen)

Micsoda és hol? Hát tök. A mosogatóban. Nem, nem főzőtök, nem is sütőtök: luffatök! 

Mindenképp ki szerettem volna váltani a mosogatáshoz használt szivacsokat valamilyen természetes anyaggal, ennek kapcsán találtam rá a luffatökre.
Hivatalos neve hengeres szivacstök, száradás után az érett tök belsejéből szivacs készíthető. Sokféle felhasználása ismert, többek között kozmetikai célokra is használható (ebben a formában én is találkoztam már vele korábban). Eldöntöttem, hogy megpróbálkozok a termesztésével, de addig is beruháztam egy luffa szivacsra a mosogatáshoz (formára vágva látható a képen):

Leginkább azért váltottam luffára, mert komposztálható alternatívát kerestem, viszont szivaccsal szeretek mosogatni, nem akartam lemondani róla (és csak kefével mosogatni). A luffa annyiban eltér a szintetikus szivacstól és a valódi szivacstól, hogy szárazon nagyon durva, kemény. Amint víz éri, megpuhul és tökéletes a mosogatáshoz. Használat után jól ki kell mosni és szárítani. Ha elhasználódott, vagy már hosszabb ideje van használatban, selejtezzük le: mehet a komposztba.

A következő szivacsot még vennem kell, de remélem, őszre más saját termésű luffával mosogathatok. Szert tettem néhány magra, joghurtospohárba ültettem és betettem csírázni az ablakba (a lugaspaprika-magok mellé).

Reményeim szerint szép kis palánta fejlődik majd a magocskákból, amit májusban a fagyok után kiültetek a kertbe. Szabadföldi vetéssel is megpróbálkozom majd, májusban, szintén a fagyok után. Támrendszert és nagyon sok vizet igényel, így a korilla szomszédságába fog kerülni.
A leírások szerint bőtermő, és az első fagyokig terem. Több helyen is olvastam a zsenge luffatök étkezési célú felhasználásáról, ami savanyítást vagy salátakészítést jelent, erre is szeretnék fényt deríteni.

Amint megvan az eredménye a házi töktermesztésnek, beszámolok a tapasztalatokról. 

 (Első kép innen, a másik három saját fotó.)

Szereted a sóskát? Vagy undorral gondolsz rá és felsejlik a gyerekként utált főzelék rémképe? Mindkét esetben érdemes kipróbálni a következő receptet, teljesen más megvilágításba kerül ez a finom és egészséges levélzöldség.

Az egyik legismertebb gasztro-oldalon találkoztam az eredeti recepttel, ez adta az inspirációt, na meg a kertben nőtt, begyűjtésre váró sóska.

Hozzávalók:

- friss sóska (kb. 15 dkg)
- 3-4 gerezd fokhagyma (nagyságtól függ, én közepeseket használtam)
- dió (kb 10 dkg, darált, natúr)
- olívaolaj (kb 1 dl)
- só, bors ízlés szerint

Elsőként leszedtem a sóskaleveleket, majd megszabadítottam őket a száruktól. Mosás és szikkasztás után egy jó nagy marékkal beletettem a késes robotgépbe. Hozzáadtam a többi hozzávalót, ami szintén saját termés: fokhagymát és diót. Felöntöttem kb egy deci olívaolajjal, sóztam és borsoztam, majd elindítottam a gépet.

Akkor van kész, ha már hasonlít a valódi pestóra, azaz kellemesen apróra és krémesre darálta-keverte az alapanyagokat. 

Parmezán nem került bele, és a hozzávalókat is csak "szemre" és ízlés szerint adtam hozzá. A fokhagyma helyett nagyon finom medvehagymával is. A dió  nekem a fagyasztóban natúr, darált formában van eltéve (hogy ne avasodjon), de egész dióval is készíthetjük (kicsivel hosszabb az elkészítési idő).

És végre jöhet a teszt! Kenyérre kenve kóstoltam meg: nagyon finom.

A maradékot eltettem a hűtőbe egy jól zárható dobozban, később fogom felhasználni- ha addig el nem fogy (szerencsére folyamatosan nő sóska a kertben). Tésztára téve és és házi tortillába szánom, azt hiszem, nagy kedvenc lesz.

A sóska nem csak főzeléknek finom- pestónak is.

Inka uborka- elsőként ezen a néven találkoztam vele. Valóban, leginkább az uborka és a paprika jól sikerült házasságának tűnik... és nagyon finom!

Dél-Amerikából származik a növény, a tökfélék családjába tartozik. Úgy viselkedik, mint az uborka, azaz kúszónövény, küllemre a termés paprikára hasonlít- és ízre is.

Néhány éve sikerült magokhoz jutni, akkor egy növényt neveltem belőle (ennyi kelt ki, 3 db magból), de a mag kinyerése nem sikerült (nem hagytam elég ideig érni a termést valószínűleg...). Idén szereztem újra magot, és nekifutok a termesztésnek. Így néznek ki a korilla magjai:

Először is a magocskát tejfölös pohárba ültetem, majd mehet az ablakba (vagy meleg napos helyre) a többi palántához. Ha kikel a palánta, a májusi fagyok elmúltával az uborkaháló mellé fogom telepíteni (akár 5 m-re is kúszik, kell a támaszték). Szabadföldi vetéssel is megpróbálkozom majd, az uborkával egy időben (májusban) vetem a magot (első alkalommal is így ültettem- sikerrel).

Szép nagyok már a paprikapalánták az ablakban, melléjük került a korilla növekedni:

Nagyon vízigényes, szereti a napfényes, de nem forró helyet a kertben- akárcsak az uborka, így érdemes egy helyre telepíteni őket, jól meglesznek egymás mellett. 

Ha jól érzi magát a növényünk, szép halványzöld, hosszúkás, paprikaformájú terméseket nevel, elég sokat. A termés folyamatos, így mindig szedhetünk frisset. Azokat szüreteljük, amik elérik a 3 cm-es hosszúságot: ekkor zsengék és finomak. 

Mit készítek belőle? Grillezem olívaolajon. Isteni! Sóval megszórva engem leginkább a pimientos de Padrón-ra emlékeztet. Nagyon finom még sajttal töltve és grillezve, nekem megunhatatlan. Ajánlják még savanyítva és más zöldségekkel együtt grillezve, a nagyobbakat töltve. Bevallom, ezeket még nem próbáltam, mert leragadtam a grillezett változatnál...

Alig várom már, hogy teremjen. Finom lesz!

(1. kép innen, többi kép saját fotó)

Ember tervez... ebben az esetben én, méghozzá heti menüt. De mi van, ha nem fogy el minden úgy, ahogy terveztük? Alakítsuk át valami mássá!

A heti menüben egy nap grízes tészta szerepelt. Igen ám, de nem fogyott el a tészta (még jó, hogy egy részét gríz nélkül, "csupaszon" hagytam), mi legyen vele? Nézzünk szét a hűtőben, gondoltam.

Mit is találtam? Némi bacont (5 szelet, kimaradt a hétvégi ételből), 5 kis paradicsomot, ami kissé megpuhult, nem szívesen ettük már meg és egy kisebb cukkinit, ami várta, hogy sorra kerüljön. Na meg a tészta, ami jelen esetben szélesmetélt volt. Olívaolaj, fűszer mindig van itthon, így belevágtam az "újrahasznosításba".

Először is a bacont kockákra vágtam, olívaolajon kissé megsütöttem, hogy kiengedje a zsírját. A cukkinit negyedbe, majd a negyedeket szeletekre vágtam, és a kisült baconre halmoztam, hagytam párolódni. Fűszer gyanánt sót és borsot kapott, na meg egy kis olaszos fűszerkeveréket (ha kevés levet ereszt, öntsünk hozzá kb 1 dl vizet).

Miután a cukkini szépen megpárolódott, az utolsó 5 percre hozzátettem a cikkekre vágott paradicsomot. Én nem húztam le a paradicsom héját, de ha valaki nem szereti az ételben, hámozza meg elkészítés előtt (forró vízbe mártva és lehűtve könnyen lejön a héj). A paradicsommal együtt még egy kicsit pároltam-pirítottam, hogy levet eresszen. El is készült.

Az étel elkészítése körülbelül 20 percet vesz igénybe, ha hámozzuk a paradicsomot, ez 10 perccel több lehet. 2 főnek biztosan elég, persze ezt a cukkini mérete és a tészta mennyisége is befolyásolja- na meg az ember étvágya persze. Ha nincs bacon, anélkül is elkészíthető (általában én is anélkül szoktam), de akkor erősebben fűszerezzük, és máris tökéletes húsmentes fogást kapunk.

Amikor már a friss cukkini és paradicsom terem majd a kertben, azzal még finomabb lesz. Hmmm....

(Képek: saját fotók)

Zöld, hengeres, hosszúkás termés. Nem, nem az uborka, annál sokoldalúbb- a cukkini! 

Néhány évvel ezelőtt anyukám kezdte termeszteni a cukkinit- és nagyon megszerettük. Kevés munkával sok-sok finom, vegyszermentes cukkinire tehetünk szert. 

Vethetjük a cukkini-magot közvetlenül szabad földbe, de palántát is nevelhetünk és kiültethetjük. Előbbi esetben kevesebb a dolgunk, utóbbi nagyobb biztonságot ad és előbb érlel termést. 

Szabadföldi vetés esetén április közepe- végétől ültethetjük a magot, 2-3 szemet egy fészekbe. Palántaneveléshez április elején ültessünk 2-3 szem magot kiürült tejfölös vagy joghurtos pohárba, esetleg kartonhengerbe (WC-papír vagy papírtörlő guriga- bővebben a palántázásról itt), meleg, napos helyen hamarosan kibújik a palánta. Tartsuk nedvesen a földjét, és három-négy hét múlva már ültethetjük is a kertbe (májusban, fagyosszentek után). 

A cukkini növénynek hozzávetőleg 1-1,5 m² helyre van szüksége, tövenként. Nem futónövény, mint az uborka, így támasztékot vagy lugast nem igényel. Világos, napfényes helyet kedveli a kertben. Akinek nincs kertje, de van (nagy) erkélye, nagyobb ládában, cserépben (kb 80 cm átmérőjű, szélességű már elég lehet) is kipróbálhatja a termesztést. 

A növény nagyon szereti a vizet. Mivel a termés kb 80 %-a víz, így főként az érés időszakában bőven kell locsolni. A locsolás mellett a tövek környezetét gazmentesen kell tartani (gyomlálással, kapálással), kifejlődésük után a hatalmas levelek maguk is jó talajtakarók. Érdemes talajtakarást (szalma, széna, esetleg száraz fű, mulcs) alkalmazni, ezzel a gaz ellen is védekezhetünk, valamint segít a talaj nedvességének megőrzésében.

A termések júniustól kezdenek megjelenni a töveken, a hatalmas, sárga színű termős virágok tövén. Nagyon hálás,a fagyokig rendszeresen terem, feltéve, hogy szorgalmasan locsoljuk. Amint a termések megjelennek, szedhetjük: virága is felhasználható töltve, a cukkinik pedig mérettől függően más és más fogásnak tökéletesek. 

Hogyan készítsük el? Rántva, sütve, grillezve, rakottasnak, lecsóba, tésztákhoz, töltve, fasírtnak... de savanyítva is nagyon finom. Frissen, a bokorról szedve az igazi, de a néhány napos, egy hetes tárolást is jól bírja. Ha zöldségesnél vagy boltban jutunk hozzá, nyomkodjuk meg a termést: ha szivacsosnak érezzük, már valószínűleg öreg, nem túl élvezhető. Akkor jó, ha szép élénk zöld és kemény a tapintása.

Tartósítani a savanyításon kívül fagyasztva lehet. Nálunk kockára vágva (tésztákhoz, lecsóhoz) és reszelve/gyalulva (fasírthoz) található meg a mélyhűtőben. Mivel a nagy része víz, így kiolvasztáskor sok levet ereszt, nagyobb mennyiségre lehet szükségünk mint a friss változatából.

Próbáljátok ki- jó lesz!

(Kép 1: innen, Kép 2: saját fotó)

Ammónium-hidroxid- hétköznapi konyhanyelven szalmiákszesz. Szúrós szagú, színtelen folyadék. De mire jó a háztartásban? 

Előfordult már, hogy mosás után izzadságfolt maradt a ruhán? Szalmiákszeszt rá. Beáztathatjuk a ruhát a szalmiákszeszes vízbe (1 liter vízhez 1 dl szalmiákszesz), vagy vattapamaccsal kezelhetjük közvetlenül  a foltot. Majd mossuk ki normál módon.

Vérfolt eltávolítására hasonló jó eredménnyel alkalmazhatjuk, 1 liter meleg vízben oldjunk fel 1 dl szalmiákszeszt, ebben áztassuk, mossuk ki a foltot. A folttisztítás után mossuk, öblítsük a szokott módon.

Kiváló zsíroldó, így felületek zsírtalanítására is használhatjuk, 1:1 arányú, meleg vizes keverékét. Ezen kívül rezet tisztíthatunk vele (hígítás nélkül használjuk ebben az esetben).

Szőnyegtisztításhoz: 1:1 arányú keveréket készítünk langyos vízzel. Szórófejes flakonból a szőnyeg felületére permetezzük, száradás után alaposan kiporszívózzuk a szőnyeget. 

FONTOS! Soha ne keverjük az ammónium-hidroxid-oldatot fehérítővel, savakkal! A szalmiákszesz szúrós, irritáló szagú, lehetőleg viseljünk maszkot és nyissunk ablakot (főként szórófejes flakonnal történő) használatakor.

Gesztenyepüré tejszínhabbal, igazi nosztalgia...

Gyerekkoromban, egy őszi napon a nagypapám kivitt a falunktól néhány kilométerre lévő erdőbe kirándulni. Az erdő szélére érve két nagyon magas és terebélyes, láthatólag több évtizedes fa előtt álltunk meg. Szelídgesztenye- mondta- gyere, szedünk belőle! És már szedtük is a szúrós gubacsából kihullott gesztenyéket...

Tavaly ősszel ez az emlék jutott az eszembe, és elhatároztam, hogy újra megkeresem a hatalmas fákat- hátha élnek még és termést is hoznak. Összepakoltuk a szükséges felszerelést- kisgyerekkel indultunk, nem volt kicsi a zsák-, a kislányomat az apukája hátára, hordozóba tettük és elindultunk. 

Az évek (évtizedek inkább) alatt a fákat körbenőtte a bozót, alig hasonlított a környék az emlékeimben élőre- de ott voltak! Egy részük már elpusztult, kiszáradt, de még éltek- és teremtek.

Amíg  a lányom az apukájával piknikezett, gyorsan szedtem egy keveset (a maximális mennyiséget szem előtt tartva- hiszen erdőről van szó). Sajnos az aszályos időjárás miatt elég apró volt a termés- ez a feldolgozásnál okozott inkább problémát. Ha a piacon vásárolt gesztenyéből készítjük, könnyebb dolgunk lesz, nagyobbak  a termések mint az általam szedettek (minden valószínűség szerint- amit én szedtem, azt a méretet nem árusíthatnák...)

Otthon a gesztenyéket feltettem főni, körülbelül kétszeres mennyiségű vízbe. Nagyjából 1-1,5 órát főttek, majd hagytam annyira kihűlni, hogy meg lehessen fogni őket a pucoláshoz. Éles késsel lehúztam a héjukat (a belső, vékony barna hártyát is- ez melegen könnyebb), majd késes robotgépben összeaprítottam, "pürésítettem" (míg pépes lett). A pucolás nagyon pepecselős, lassú folyamat, de megéri kitartani!
Mindezek után adagokban a fagyasztóba tettem a masszát. Fogyasztás előtt szobahőmérsékleten kiolvasztom, tejszínnel, cukorral (vagy édesítőszerrel) kikeverem- már élvezhetjük is az adalékmentes, valódi gesztenyepürét.

(Kép innen)

Anyaaa, gofri! Ez a mondat (felszólítás?) szinte minden héten elhangzik nálunk. Sőt, van, hogy a gofrisütőt is sikerül kivarázsolni a szekrényből, mielőtt reagálhatnék...

Na de a legutóbbi gofrisütés majdnem kudarcba fulladt. Ugyanis a heti használattól a jó öreg (10+ éves) gofrisütő feladta... Még felmelegedett, de az első adag sütése közben úgy döntött, ennyi szolgálat pont elég volt, nem hajlandó tovább dolgozni.

De mi legyen a tésztával- és még fontosabb, hogyan eszik a gyerek így gofrit? Hogy mentesem a menthetőt, elővettem a hagyományos palacsintasütőt, és tettem egy próbát... Sikerült!

Gyakorlatilag gofri helyett helyes kis amerikai palacsintáim lettek, de ez nem rontotta az élvezeti értékét.

Fontos tippek a serpenyőben sütéshez:

- A tészta gyorsabban sül mint a normál palacsinta, és nem is kell olyan forró serpenyő neki, közepes- vagy takarékláng (fokozat) bőven elég, miután a sütőt felmelegítettük.

- Egy kanál tésztát tegyünk a serpenyőbe, és kör alakúra "kenjük szét",hogy minél vékonyabb legyen. Egyszerre nekem két palacsinta fér a serpenyőbe így. Akár formát is adhatunk neki, még izgalmasabb lesz.

- A palacsintákat fa spatulával (vagy mint én, lapos, egyenes fakanállal) forgassuk- így nem karcoljuk a sütő felületét. (Egyébként a normál palacsinta sütésekor is ezt a módszert használom.)

Végül nézzük a receptet!
Az alábbi leírás eredetileg gofrisütőhöz alkalmas, de mint a fentiekből látszik, serpenyőben is megállja a helyét. A tészta maga nem túl édes, így akár sós változatban is készíthetjük (a vaníliás cukor elhagyásával, valamint több só és esetleg fűszerek hozzáadásával).
Továbbá variálhatjuk az ízeit: több cukor, esetleg fűszer (fahéj, esetleg mézeskalács-keverék) kerülhet bele. Én nagyon szeretem kókuszos változatban is: kb. a tészta feléhez 10 dkg kókuszreszeléket teszek. A kókusztól édesebb lesz a végeredmény. Ezen kívül gesztenyével is dúsíthatjuk: gesztenyepürét (mi tavaly ősszel szedtünk "valódi" gesztenyét- ezt tettem bele) keverve a tésztához jóval "erősebb" lesz.

Gofri

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 20 dekagramm liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 2 evőkanál margarin/vaj
• 2 deciliter tej
• 2 darab tojás

Leírás:

Hmmm... már csak házi lekvár, mogyorókrém vagy tejszínhab kell hozzá, és kész a tökéletes desszert. Vagy reggeli. Vagy csak úgy...