Micsoda és hol? Hát tök. A mosogatóban. Nem, nem főzőtök, nem is sütőtök: luffatök! 

Mindenképp ki szerettem volna váltani a mosogatáshoz használt szivacsokat valamilyen természetes anyaggal, ennek kapcsán találtam rá a luffatökre.
Hivatalos neve hengeres szivacstök, száradás után az érett tök belsejéből szivacs készíthető. Sokféle felhasználása ismert, többek között kozmetikai célokra is használható (ebben a formában én is találkoztam már vele korábban). Eldöntöttem, hogy megpróbálkozok a termesztésével, de addig is beruháztam egy luffa szivacsra a mosogatáshoz (formára vágva látható a képen):

Leginkább azért váltottam luffára, mert komposztálható alternatívát kerestem, viszont szivaccsal szeretek mosogatni, nem akartam lemondani róla (és csak kefével mosogatni). A luffa annyiban eltér a szintetikus szivacstól és a valódi szivacstól, hogy szárazon nagyon durva, kemény. Amint víz éri, megpuhul és tökéletes a mosogatáshoz. Használat után jól ki kell mosni és szárítani. Ha elhasználódott, vagy már hosszabb ideje van használatban, selejtezzük le: mehet a komposztba.

A következő szivacsot még vennem kell, de remélem, őszre más saját termésű luffával mosogathatok. Szert tettem néhány magra, joghurtospohárba ültettem és betettem csírázni az ablakba (a lugaspaprika-magok mellé).

Reményeim szerint szép kis palánta fejlődik majd a magocskákból, amit májusban a fagyok után kiültetek a kertbe. Szabadföldi vetéssel is megpróbálkozom majd, májusban, szintén a fagyok után. Támrendszert és nagyon sok vizet igényel, így a korilla szomszédságába fog kerülni.
A leírások szerint bőtermő, és az első fagyokig terem. Több helyen is olvastam a zsenge luffatök étkezési célú felhasználásáról, ami savanyítást vagy salátakészítést jelent, erre is szeretnék fényt deríteni.

Amint megvan az eredménye a házi töktermesztésnek, beszámolok a tapasztalatokról. 

 (Első kép innen, a másik három saját fotó.)