Gesztenyepüré tejszínhabbal, igazi nosztalgia...

Gyerekkoromban, egy őszi napon a nagypapám kivitt a falunktól néhány kilométerre lévő erdőbe kirándulni. Az erdő szélére érve két nagyon magas és terebélyes, láthatólag több évtizedes fa előtt álltunk meg. Szelídgesztenye- mondta- gyere, szedünk belőle! És már szedtük is a szúrós gubacsából kihullott gesztenyéket...

Tavaly ősszel ez az emlék jutott az eszembe, és elhatároztam, hogy újra megkeresem a hatalmas fákat- hátha élnek még és termést is hoznak. Összepakoltuk a szükséges felszerelést- kisgyerekkel indultunk, nem volt kicsi a zsák-, a kislányomat az apukája hátára, hordozóba tettük és elindultunk. 

Az évek (évtizedek inkább) alatt a fákat körbenőtte a bozót, alig hasonlított a környék az emlékeimben élőre- de ott voltak! Egy részük már elpusztult, kiszáradt, de még éltek- és teremtek.

Amíg  a lányom az apukájával piknikezett, gyorsan szedtem egy keveset (a maximális mennyiséget szem előtt tartva- hiszen erdőről van szó). Sajnos az aszályos időjárás miatt elég apró volt a termés- ez a feldolgozásnál okozott inkább problémát. Ha a piacon vásárolt gesztenyéből készítjük, könnyebb dolgunk lesz, nagyobbak  a termések mint az általam szedettek (minden valószínűség szerint- amit én szedtem, azt a méretet nem árusíthatnák...)

Otthon a gesztenyéket feltettem főni, körülbelül kétszeres mennyiségű vízbe. Nagyjából 1-1,5 órát főttek, majd hagytam annyira kihűlni, hogy meg lehessen fogni őket a pucoláshoz. Éles késsel lehúztam a héjukat (a belső, vékony barna hártyát is- ez melegen könnyebb), majd késes robotgépben összeaprítottam, "pürésítettem" (míg pépes lett). A pucolás nagyon pepecselős, lassú folyamat, de megéri kitartani!
Mindezek után adagokban a fagyasztóba tettem a masszát. Fogyasztás előtt szobahőmérsékleten kiolvasztom, tejszínnel, cukorral (vagy édesítőszerrel) kikeverem- már élvezhetjük is az adalékmentes, valódi gesztenyepürét.

(Kép innen)