Szeretek papírral dolgozni, új tárgyakat készíteni a kidobásra ítélt anyagokból. Egy kis, keskeny doboz került a kezembe, szinte kínálta magát, hogy irattartó lehessen.

Lássuk a felhasznált anyagokat: doboz, olló vagy sniccer, ragasztó (papír- és átlátszó ragasztószalag), csomagolópapír (maradék), egy nagy gomb (kiselejtezett ruháról, fa), gumis szalag (szintén maradék), gemkapocs, tű és cérna.

A doboz:

A dobozt kihajtottam, majd a zárófüleket átszabtam: . hosszanti oldal nyíló részén levágtam az összefogó fület, a felnyíló tetőt leragasztottam. 

Így az egyik hosszanti oldal mentén nyílik, egymásra hajtható két "füllel" záródik. Csomagolópapírral bevontam, majd a tartósság miatt átlátszó ragasztószalaggal (öntapadó fólia még jobb, ha van valahonnan maradék) beragasztottam a felületet.

Végül ráerősítettem a gombot és a gumis szalagot. A gombot varrtam (elég távol eső öltésekkel, megerősítve ragasztóval őket), a szalagnak lyukat fúrtam a doboz oldalába és áthúztam rajta, majd belül egy gemkapocshoz varrtam.

Elkészült az irattartó, gyűrődés-mentesen tehetjük a táskánkba a leveleinket vagy amit szeretnénk (és belefér).

Kevés a hely a szekrényben? Csináljunk még- nyitófülekkel.

Róluk van szó: aludoboz-nyitófülek, pont heten a képen (ebben a bejegyzésben a származási helyük).

Miután levettük a dobozról, egyszerűen tegyük a vállfa akasztójára és akasszuk bele a következőt. Így:

Annyit ruhát tehetünk így sorba, amennyit a szekrény magassága és az első vállfa erőssége enged.

Máris nyertünk némi helyet. 

Ablakpucolás, függönymosás- éljen a tavaszi nagytakarítás!

Mindenki más módszerre esküszik, hogy könnyen és gyorsan túl legyen rajta. Nálam a mikroszálas törlőkendő a csodafegyver az ablaktisztításhoz- tisztítószer nélkül tiszta lesz az ablaküveg (működéséről itt). A függönymosás még nem megy sajnos teljesen környezetbarát szerekkel, de kísérletezek.

Mielőtt nekifogok az ablaktisztításnak, első a függönyök leszedése és összehajtogatása, az összes ablakról amit egyszerre meg szeretnék tisztítani, így egész program lesz, nem mosom külön-külön őket. Az összehajtott függönyöket mosógépbe teszem, és kímélő programon (kézi mosás, 30 ˙C) kimosom őket. Ha nagyon szürkék, esetleg foltosak, előáztatok: mosószert és sütőport szórok a vízbe, ebben áznak 15-20 percet. A mosógépbe is mehet a sütőpor (egy csomaggal szórok a dobba a függönyökre), folyékony mosószer és öblítő. Indulhat a mosás.

Jöhet az ablakpucolás: létra, egy vödör kézmeleg, tiszta víz, rongy a lemosáshoz (pamut anyag, kiselejtezett póló például), mikroszálas kendő. A mikroszálas kendő sok helyen beszerezhető, nekem nagyon bevált, nem is használok ablaktisztító szereket. Az ára a több éves használat alatt bőven megtérült már (néhány éve 1000-1500 Ft körül volt két darabos csomag akcióban az egyik nagyáruházban, ott jutottam hozzá). Fontos, hogy csak tiszta vízzel használjuk és öblítőszer nélkül mossuk ki használat után (kézzel a legjobb, így nem szedi össze a szöszöket más anyagokról). A keretek lemosásához, ha szükséges, gyenge mosogatószeres vizet használhatunk.

Lemosom a kereteket, majd az üveget tiszta vízzel, száradás előtt áttörlöm a kendővel és meg is van (leírni persze gyorsabb...)

Mire az ablakok elkészülnek, a mosógép is végez: a gyengén kicentrifugázott (nálam ez 500 fordulat, rövid centrifugálás, a víz ne csöpögjön belőlük) függönyöket még nedvesen felteszem a karnisra, így szépen kilógja magát, nem lesz gyűrött. A gyűröttség persze a függöny fajtájától is függ! Én kevéssé vagy egyáltalán nem gyűrődő anyagú függönyöket választottam, illetve olyat, aminek az alján a minta nehezebb, így "kihúzza" az anyagot (találkoztam már ólomzsinóros megoldással is, szépen áll a függöny és ebben az esetben is hasznos)- van rossz tapasztalatom függönyvasalás terén, soha többet. Persze amíg az egyik függönyt rakom fel, a többit kiterítem, hogy addig se gyűrődjön.

Már meg is vagyunk. Az ablakok tiszták, áradhat a napfény, a függönyök fehérek és illatosak, hát kell ennél több? Talán egy jól megérdemelt kávé/tea/csoki a munka után... és kérjük az égieket, hogy ne pont ma küldjenek esőt.

Bosszankodtál már a kiszáradt nedves törlőkendő miatt? Én is, de többé nem kell. Addig is, míg nem találok környezetbarát, de megfelelő alternatívát, legalább ne száradjon ki feleslegesen a csomag.

Elfogyott a kendő a visszazárhatós csomagból (amit a földszinten tartok bevetésre készen a kétévesemnek- biztos ami biztos), másik lezárhatós nem, csak sima utántöltő volt helyette. Leszedtem a lezáró/visszazáró műanyag "fedelet" a kiürült csomagról, majd kétoldalú ragasztóval rögzítettem az újon. 

A hozzávalók:

Kibontottam az utántöltőt, majd a fedélre kétoldalú ragasztószalag-csíkokat erősítettem és ráragasztottam a csomagolásra. Elkészült!

Most már biztosan mindig kéznél lesz és nem szárad ki. Nagyszerű!

Nálad is gyakran annyi minden gyűlik össze, hogy bármennyi dobozt/irattartót/tárolót meg tudnál tölteni? Mindig akad néhány dolog/fontos papír aminek helyet keresel? Ha igen, mutatok egy egyszerű de nagyszerű tároló-megoldást- újrahasznosított anyagból. 

Nagyon szeretjük az elviteles pizzát- sajnos. (A közeljövőben szeretném elkerülni a rendelt pizzát, méghozzá saját készítésűvel kiváltani. Sütöttem már pizzát itthon és sikere volt, de időnként így is elcsábulunk...) Ennek eredményeként gyakran fellelhető itthon a szelektált papírok között a pizzásdoboz.
Szóval a pizzásdobozokat átnéztem, és ami (leginkább) tiszta volt, abból irattartó papucsot készítettem:

Az elkészítés egyszerű: pizzásdoboz, ragasztó, vonalzó, ceruza és egy sniccer vagy olló kell hozzá.

A dobozokat elsőként kihajtogatjuk, és felrajzoljuk a szabásmintát. Én úgy készítettem, hogy az alapja 15 cm széles legyen, az oldalait pedig a doboz szélessége adja meg (normál 32 cm-es pizza doboza). Ha keskenyebbre vesszük az alját (a tartó szélességét), magasabbak-szélesebbek lesznek az oldalai. A függőleges hátfal hajtása a doboz eredeti hajtásvonala mentén lesz. Ha akarjuk, a tároló tetejét "lecsaphatjuk", lekerekíthetjük, én ebben az esetben nem tettem.

A felrajzolt szabásminta (a folytonos vonal vágást, a szaggatott hajtást jelent, a satírozás levágandó részt jelöl): 

A felrajzolt minta mentén kiszabjuk (sniccerrel szebbek lesznek a vágások), ahol hajtás van, bekarcoljuk a dobozt (pl toll hegyével):

Összeállítjuk a tartót és ragasztjuk. Én papírragasztót használtam, és megerősítettem papírszalaggal is:

A külsejét csomagolópapírral, öntapadós tapétával, vagy akár újságpapírral is bevonhatjuk (mindhárom megoldás jól működik). Én most Minnie egeres csomagolót használtam, mert a kislányomnak készítettem a tárolót.

El is készült a tároló, beleköltöztek a rajzlapok és egyéb rajzolós kellékek. 

Egyszerű és nagyszerű, ugye?

Gyerekkorunkban a szomszéd srác azzal szórakozott, hogy a játéktartalmú csokitojások (akkor még csak egy fajta volt és az is ritkán) sárga kapszuláinak egyik felébe sütőport, másik felébe ecetet öntött, gyorsan összecsukta és eldobta, majd várta a "robbanást"... azt hiszem, ennél praktikusabb felhasználási módja is van az ecetnek. Nézzük, én mire használom.

Kémia tanulmányainkból tudjuk, hogy az ecet sav, ami oldja a vízből kivált karbonátokat- a vízkövet. Azaz mindenhol használhatjuk, ahol erre van szükség- és nem terheljük komolyabb vegyi anyagokkal a környezetet és magunkat.

Vízforraló: 10%-os ecetet öntök bele, hogy ellepje a főtőszálat vagy a vízköves felületet. 2 órát hagyom állni, majd felforralom (nyissunk ablakot). Kiöntöm az ecetet és vizet forralok, hogy az ecet-ízt és szagot eltüntessem (a felforralt vizet én mosogatásra használom- ha már úgyis forró).
Kávéfőző-átmosáshoz is használható, persze ez erősen típusfüggő (a gyártói ajánlás ellenére már kapszulás kávéfőzőt is tisztítottam vele- mindenki eldöntheti, vállalja-e a rizikót). Ecet (10%) és víz 1:1 arányú keverékét főzöm le a géppel, majd sima vízzel megismétlem (íz és szag eltávolítás).
Mosógép-tisztításhoz 1l 20%-os ecetet öntök a dobba, majd elindítok egy üres, 60 ˙C-os programot (a 90 ˙C-os program szerintem túl hosszú). Ezt kb kéthavonta elvégzem.
Fürdőszobai, konyhai felületek, csapok, kád, zuhanykabin vízkőtelenítéshez is bevált, tömény ecettel törölgetem át a felületeket. Töltöttem már szórófejes flakonba is (ekkor kissé hígítva), de ebben az esetben nagyon irritálja az orrot és a légutakat (a porlasztás miatt), ha bírjuk, használhatjuk (nyitott ablak és esetleg maszk használata mellett). Utána vizes áttörlés, öblítés következik.

Nem csak a vízkövet oldja, más esetekben is hasznos.

Eldugult, beszűkült lefolyót tisztítottam vele: szódabikarbónát szórunk a lefolyóba ( kb 2-3 teáskanál), majd kb 1 dl 10%-os ecetet öntünk rá (jól felhabzik a gázképződés miatt). Állni hagyjuk egy ideig, majd forró vízzel öblítjük.

Új, főként élénk színű ruha első, kézi mosásakor a mosóvízbe 1 dl 10%-os ecetet öntök- ez "megfogja" a színt, kevesebbet "ereszt ki" a ruhadarab (később azért még "ereszt" némi színt- színfogó kendővel együtt ajánlott mosni- vagy kézzel, ha lehetséges). Utána öblítés elengedhetetlen, hogy eltűnjön az ecetszag (öblítővel, illóolajjal is lehet).

Sokan esküsznek rá, hogy az ecetnél jobb öblítőszer nem létezik- ezt még nem próbáltam (mint oly sok mindent), de egy esélyt adok neki (a mosódióval és házi mosószerrel együtt), beszámolok majd a tapasztalatokról.

Kutatom tovább a felhasználási módokat, hiszen mindig lapul a kamrában egy-két üveg ecet bevetésre várva.

Buborékfújó- ahol gyerek van, buborékfújó is akad. Csak a belevaló fogy ki túl gyorsan. 

Véletlenül fedeztem fel, hogy a 2in1 (gyerek)tusfürdő-sampon tökéletes buborék-folyadék. Kifogyott a kis doboz és gyorsan kellett improvizálni. A tégelybe nyomtan egy adag tusfürdőt, majd felengedtem vízzel és összeráztam. Kész!

Külön előny, hogy eperillata van és nem csípi a szemet. Tökéletes!

Itt a tavasz! Itt van, itt... a kert kivirít (Gazdag Erzsi után szabadon). A kiskert-tulajdonosok már javában végzik a kerti munkákat, a földben van mát a borsó, hagyma, sárgarépa, petrezselyem, spenót... Következik a burgonya, később a többi, érzékenyebb növény, a fagyosszentek után a palánták: paprika, paradicsom. De honnan vegyük palántát? Hát neveljünk magunk!

Palántát nevelni nem olyan nagy ördöngösség, mint elsőre hangzik.
Mag+föld+némi víz és napfény=palánta.

Kezdjük a magokkal: megvehetjük a szaporítóanyagot a (gazda)boltban, vagy "készíthetünk" magunknak. Vegyünk (legjobb termelőtől, piacon) azokból a fajtákból, amit szeretünk, kaparjuk ki a magját, mossuk ár majd szárítsuk ki őket. Kész a vetőmag. Természetesen csak érett termés tartalmaz megfelelő magot- ha éretlen, nem fog kikelni. Ültessünk 2-3 magot egybe, hogy biztosan kikeljen.
Folytassuk a földdel: legjobb a palánta- vagy virágföld, humusz, amelyben sok a tápanyag. Homok, agyagos föld nem szerencsés, mert tápanyagban szegény és a szerkezete sem megfelelő. Földünk már van, de mibe tegyük? Kétféle módon ültethetjük a magokat: egybe egy nagyobb edénybe, vagy külön-külön. Ha egybe ültetjük, bármilyen nagyobb edény megfelel, ami kéznél van. Virágláda/cserép, műanyag láda, rossz lábas... nálam a kiselejtezett műanyag kád a palántabölcsőde. Ebben az esetben a felcseperedett palántákat földlabda nélkül, gyökerükre vigyázva tudjuk kivenni a földből és kiültetni. Ha külön-külön ültetjük, könnyebb a dolgunk, mert földlabdával együtt ültethetjük át őket. Itt is két megoldás lehetséges. Lebomló anyagú edényeket készíthetünk wc-papír/papírtörlő gurigából, hagyományos újságpapírból (hajtogassuk be az alját a hengernek) tojástartóból (itt csak fel kell vágni a tartót- legjobb a 30 db-os, főként ha újrahasznosítjuk). Ezeket nem kell eltávolítani, lebomlanak a földben. Használhatjuk a tejfölös/joghurtos, egyszer használatos kávés- vagy vizespoharakat is. A kimosott poharakba ültetett növénykéket földlabdával együtt vegyük ki az edénykéből és úgy ültessük el. A vékonyabb anyagú poharak valószínűleg csak egyszer, az erősebbek akár több évig is használhatóak. Ha már nem használhatók a palántákhoz, tisztán tegyük a szelektív hulladékgyűjtőbe. Újrahasználat és újrahasznosítás- nyerő párosítás.
Végül, de nem utolsósorban a víz és a napfény: a föld legyen mindig nedves, a nevelőedényeket pedig tegyük világos, napfényes, lehetőleg meleg helyre. Legjobb helyük üvegházban, fóliában van. Ezt magunk is kialakíthatjuk: tegyünk az edényeink tetejére átlátszó üveget/műanyagot/fóliát, így biztosítjuk a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat. Az én kád-palántanevelőm tetején a kibontott zuhanykabin átlátszó oldalfalai vannak. Ha elfér, egy napos ablakpárkény is megfelel a célnak.
Kész! Már csak meg kell várnunk, míg a magocskákból elég erős palánták lesznek (kb 10 cm magasak és erős legyen a száruk annyira, hogy ne hajoljon el) és eljön a megfelelő idő a kiültetéshez.

De hova tegyük a növényeket kert híján? Erkélyen nagyobb ládába, dézsába, de a virágládában is nevelhetünk paprikát-paradicsomot, akár a konyhaablakban is (érdemes kisebb méretű növénnyé növő fajtát választani). Muskátli helyett: formabontó, hasznos és finom megoldás!

Most már csak meg kell várnunk hogy a magoncokból palánta növekedjen... Kert(elés)re fel!

Szeretitek a fasírtot? A klasszikus, darálthúsos verziót? És próbáltad már zöldségekkel vagy gombával helyettesíteni a húst? Ha nem, próbáld ki, megéri! 

Én magam szívesebben cserélem zöldségre a húst, bár nem vagyok vegetáriánus. Persze teljesen nem hagyjuk ki az étrendből, de időnként kell egy kis változatosság. Mivel a fenntarthatóságra törekszem, így az idényzöldségeket igyekszem használni, vagy amit nyáron/ősszel eltettem.
Miből szoktam fasírtot készíteni? Répából, cukkiniből, karfiolból és gombából. Eddig ezeket próbáltam és mindegyik ízlett, így gyakran szerepel az étlapon (az idénynek megfelelő zöldségből persze).
A répa és gomba egész évben hozzáférhető, cukkini szezonja a nyár és az ősz, de lereszelve fagyasztóban tárolhatjuk (rengeteg vizet raktároz és ereszt kiolvasztáskor, így a fagyasztott cukkiniből jóval több mennyiség kell mint a frissből), karfiol május-júniustól (ez is fagyasztható). 

Íme néhány fasírt recept és egy kakukktojás! (A fasírtkészítésnél a mennyiségeket nem szoktam mérni, csak "szemre" illetve állagra készítem, de próbáltam közelítő mennyiségeket megadni.) A fűszerezés saját ízlés alapján variálható, a durvább zsemlemorzsa nálam az előző bejegyzésemben szereplő "maradék" (ami a ledarált zsemlemorzsa kiszitálása után marad-kissé beáztatott kenyérrel, zsemlével helyettesíthető, de a "sima" morzsa is jó hozzá). 

Répafasírt

Elkészítési idő:

Hány adagra elég?

Hozzávalók:

• 50 dekagramm sárgarépa
• 1 darab tojás
• . ízlés szerint só
• . ízlés szerint bors
• kb 20 dekagramm zsemlemorzsa (durva)
• kb 20 dekagramm zsemlemorzsa beforgatáshoz

Leírás:

Kenyeret majdnem mindenki fogyaszt- valamilyen formában. A fehér kenyér, kifli és zsemle a legnépszerűbbek, ezeket követi a teljes kiőrlésű, magvas, rozs, egyéb gabonaféle, felsorolni is lehetetlen. Szerencsére manapság akár otthon is készíthetünk egyszerűen, kenyérsütő gépben- a saját terveim között a bolti kenyér házi sütésűvel való felváltása szerepel. A bolti kenyerek nagy része gyorsított kelesztési technológiával, hozzáadott mesterséges anyagok sokaságával készül. Nem mindenkinek van választása, milyen kenyeret vesz le a polcról (nincs igazi választék-esetleg más bolt, pékség helyben). Szerencsére egyre több (kézműves pékség) tér vissza az eredeti recepthez, és kínál valóban minőségi kenyeret. De jelenleg bolti kenyeret fogyasztunk- illetve nem fogyasztjuk el teljesen, és ez a maradék adja a mai bejegyzés témáját.

Az el nem fogyasztott, általában szeletelt, csomagolt kenyér másnapra-harmadnapra a gondos tárolás ellenére is szikkadt lesz, nem szívesen esszük már meg (ha mégis, akkor pirítósnak, bundáskenyérnek, esetleg melegszendvicsnek készítjük el).
A maradék fehérkenyér-szeleteket, illetve zsemlét, kiflit átalakíthatjuk: morzsává vagy kenyérkockává. Utóbbi esetben a barna, magvas, teljes kiőrlésű, stb. kenyér is kiváló alapanyag.
Morzsakészítéshez a kenyeret (zsömlét, kiflit) alaposan meg kell szárítani. A legegyszerűbb módja ennek- télen lehetőleg a radiátorra helyezett- doboz vagy kosár (nekünk egy nagyobb műanyag dobozunk van), de egy tálcán, szellős helyen is megszáradnak a pékáruk. Figyelni kell, mert könnyen penészedik, ha nagyon összeérnek és nem szellőznek eléggé a darabok. Száradás után daráljuk le (bevált a diódaráló erre a célra) vagy tegyük késes aprítóba, esetleg törjük össze vászonzsákban (ezt még nem próbáltam). Az elkészült morzsát én kiszitálom, és háromfelé osztom: finom panírmorzsa, durva panírmorzsa és a nagyobb darabokból álló "maradék", ami fasírtokhoz tökéletes (belekeverni, nem panírozni, hamarosan megosztok néhány zöldségfasírt-receptet amihez én is használom). Az elkészült morzsát jól záródó edényben tároljuk és minél előbb, lehetőleg 1-2 hónapon belül használjuk fel.
Másik lehetőség a hasznosításra a kenyérkocka-készítés: ebben az esetben nem csak a fehér kenyeret használhatjuk fel, barna kenyérből, sőt magvasból még finomabb (nálunk ritkán marad meg ilyen kenyér, szerencsére gyorsabban elfogy mint a fehér). A kenyeret kockákra vágjuk és kiszárítjuk (tálcára terítve, esetleg sütőben), a morzsához hasonlóan zárható edényben tároljuk. Tökéletes levesbetét lesz krémlevesekbe, vagy ha szeretjük (köménymagos) rántott levesbe, de akár salátákhoz is használhatjuk.

Hasznosítom a maradék kenyeret- így mi is jól járunk és kevesebb kerül a szemetesbe.