A jó idő megérkeztével egyre többet játszunk a szabadban, amihez alumínium dobozokból késztettem játékot: tekebábukat.

A bábukhoz kerestem  7 db egyforma alumíniumdobozt (ez esetben sörös dobozok, félliteresek). Kimostam és kiszárítottam őket, majd megtöltöttem homokkal és kisebb kavicsokkal. A homok megadja a bábuk súlyát, így nem dőlnek olyan könnyen. A mennyiséget úgy határoztam meg, hogy a labdával végeztem egy "próbadöntést".
A nyitófüleket eltávolítottam, ezeket szekrény-rendszerezéshez fogom használni (ötlet innen is, már jó ideje használom és bevált-gyerekruhákkal még inkább, mivel kisebbek).
A dobozok nyílását leragasztottam széles ragasztószalaggal, ezután lefestettem- a festék megerősíti a ragasztást. Zománcfestéket használtam, ennek jó a fedőképessége és fémre is lehet festeni vele (de más festék is jó lehet, mással még nem próbálkoztam). Kétszerre festettem a dobozokat, először a tetőt és az oldalát, majd egy nap száradás után az alját is. Egy további napot száradtak, ez után lehet játszani velük. 
Tovább díszíthetjük őket mintákkal, esetleg számokkal és akkor pontokra is játszhatunk. Használhatók célbadobáshoz is, ha egymás tetejére állítjuk.

Indulhat a játék!

Megdöbbentő adat, hogy a világ összes vízkészletének csupán 2-3%-a édesvíz, és ennek legnagyobb része is a sarkvidéken található, jég formájában.

Az is közismert tény, hogy a következő évek-évtizedek egyik, ha nem a legnagyobb kihívása a tiszta ivóvíz biztosítása lesz. Remélhetőleg, Magyarország okos vízgazdálkodással elkerülheti a katasztrófát, hiszen országunk felszín alatti vizekben, karsztvizekben, ásvány- és gyógyvizekben igen gazdag. Ennek ellenére, véleményem szerint, kötelességünk kerülni a vízpazarlást és gyerekeinket is megtanítani, hogyan takarékoskodjanak a vízzel.

Mit tehetünk- mit teszek én?

Első és legfontosabb, hogy ne is engedjük ki a csapon feleslegesen a vizet. Közhelyesen hangzik, de a legegyszerűbb mindig a megelőzés!
Sokat tehetünk már egy kis beruházással is: szereljünk perlátort a csapokra. Ezzel csökkentjük az átfolyó víz mennyiségét, miközben alig vesszük észre. A zuhanyrózsát is érdemes víztakarékosra cserélni. Emellett figyeljünk a csapokra, WC-tartályokra, tartsuk karban őket, hogy feleslegesen ne csöpögjenek.
Ha tehetjük, zuhanyozzunk: gyorsabb és egészségesebb mint a kádfürdő, és csak negyedannyi víz szükséges hozzá. Nálunk, mivel kisgyerek van a családban, elkerülhetetlen a fürdés (bár amióta biztonságosan áll, szeret zuhanyozni is). Még a gyerekkádban fürdetem, a fürdővizet pedig később felhasználjuk szürkevízként, WC-öblítésre. Ugyanígy, ha kézzel mosok, öblítek ki valamit, annak a vizét is WC-öblítésre használjuk (ésszerű kereteken belül, ha elfogyott a szürkevíz, normál módon öblítünk...). Kicsit macerásabb, de annyival nem, hogy csak úgy kiöntsük feleslegesen. Ha már WC-öblítés: a tartály is hatalmas víznyelő. Fontos, hogy víztakarékos, szabályozható legyen, sőt fokozhatjuk a takarékosságot, ha a tartályba egy vízzel feltöltött műanyag palackot teszünk (ha befér, ha nem, akkor valószínűleg mér elég víztakarékos így is).
Fogmosáshoz poharat használunk: 2 dl bőven elég öblítésre és a fogkefe kimosására is.
A mosást igyekszem "zöldíteni", a mosógépet csak akkor indítom el, ha tele van (ezt mondjuk totyogó mellett nem nehéz kivitelezni). Színfogó kendőt használok (lásd korábbi bejegyzésemet: Színfogó kendő fillérekből), hogy egyszerre moshassam a kissé különböző színű ruhákat, kivétel a fehérek, ezeket egy programmal külön mosom, és a nagyon színesek, például a pirosak (kézzel mosom őket, ha csak 1-2 db van és nem jönne össze egy egész adag). További cél a mosószerek és öblítők környezetkímélőre cserélése- még gyűjtöm az ötleteket- és a bátorságot, hogy kipróbáljam.
Mosogatáskor is spórolhatunk: ne mosogassunk folyóvíz alatt, inkább engedjük a mosogatómedencébe a mosogató- és öblítővizet is (ha kétmedencés a mosogatónk- nekem igen), az edények ugyan olyan tiszták lesznek, mint folyóvíz alatt, ha betartjuk a mosogatási sorrendet. Ha többszemélyes háztartásunk van, érdemes mosogatógépre beruházni: időt, energiát és pénzt spórol. Sok gép rendelkezik energiatakarékos (eco) programmal, ennek a legoptimálisabb a víz-, energia és mosogatószer-felhasználása.
A zöldségek, gyümölcsök tisztításakor is érdemesebb egy tálban megmosni őket, én a mosóvizet a növényekre szoktam önteni.
Ha van kertünk, vagy erre alkalmas helyünk, célszerű összegyűjteni az esővizet: a növények hálásak lesznek. Fontos a zárt edény vagy tartály, ha nem akarunk szúnyogokat is tenyészteni. Nálunk egy nagy tartály (csappal ellátva) tölti be ezt a szerepet, amibe bevezettük az esőcsatornát, így a tető felületéről gyűjti a csapadékvizet.

Figyeljünk a szennyvízre is: ne öntsünk semmit a csatornába, ami nem oda való: olajat, vegyszert, gyógyszert, veszélyes anyagokat. Persze a háztartási vegyszerek (látszólag) kikerülhetetlenek, de erre jó megoldás lehet, ha természetes megoldásokat keresünk helyettük- én is ezen vagyok (kísérletezem velük és gyűjtöm az ötleteket).
Az olajat összegyűjtve leadhatjuk egy töltőállomáson (motorolajat és étolajat is), a gyógyszerek a gyógyszertári gyűjtőbe valók, a többi veszélyes anyagot adjuk le egy hulladékudvarban.

Ha a fentiekre figyelünk, magunknak és a környezetünknek is jót teszünk: kevesebb folyik el a zsebünkből pénz formájában és több iható víz marad az utánunk jövő generációknak.

A fenntartható (és kevesebb hulladékot termelő) háztartás egyik pillére az ételekkel való takarékosság. Ennek alapja természetesen a felesleges vásárlások elkerülése/kivédése, és a maradékok újrahasznosítása.
Bevallom, nagyon szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni- a konyhában is. Így egy-egy megmaradt ételből újat, mást készíteni.

A heti menütervezés segít elkerülni a komolyabb pazarlást (és a kreatívabb újrafelhasználást tesz lehetővé), de nem mindig sikerül eltalálni, mi az, ami elfogy és mi nem. Ezekre az esetekre jól jön néhány ötlet.

A megmaradt paprikás krumpli nálunk -másnap- krumplis tésztaként születik újjá (kissé lepirítva a sütőben), maradék rizsből zöldséges, szezámos pirított rizst készítek, maradék sült hús salátaként, tortilla-töltelékként sőt pizzafeltétként is megállja a helyét. A tortilla és a pizza egyébként is nagyon jó "társ" az újrahasznosításban, szinte mindent bele- illetve rá lehet pakolni. Még jobb (és olcsóbb), ha magunk készítjük az alaptésztát. Maradék pörköltből a klasszikus hortobágyi palacsintát szoktam elkészíteni (ehhez a csirkepörkölt is megfelel), de lehet másnap más körettel klasszikus egytálétel: rizses vagy tarhonyás hús, hamis brassói aprópecsenye,  levesként gulyás, hamis palócleves lehet belőle.

Lássunk két konkrét receptet is az "ételmentéshez":

Kissé túlméreteztem a bolognai szószt. Szerencsére korábban marad lasagne-(lap)tészta, így könnyű dolgom volt. A bolognaihoz besamelt főztem, összekevertem, rétegesen leraktam egy sütőtálba és megsütöttem. Kész! Részletesebben, ha esetleg valaki még nem készített lasagnét:

Mint minden gyerek, a lányom is nagyon szereti a palacsintát, így gyakran sütök. Hétvégén is készítettem, de valahogy mégsem fogyott el a klasszikus lekvár-kakaó ízesítéssel. Így megtöltöttem és sós palacsintaként, sütőtálban megsütöttem (a klasszikus palacsintát csak teáskanálnyi cukorral készítem, így nem túl édes az alaptészta). A töltelékhez felhasznált szalonna, sonka és sajt is a hűtőben várt a sorára (mindhárom csak egy kis, utolsó darab volt), a medvehagymát frissen szedtük a hétvégi kiránduláson (fagyasztottal is helyettesíthető vagy elhagyható).

Az elkészült ételek nem csak a jóllakottság, hanem elégedettség érzését is megadhatják: kevesebbet pazaroltunk, tettünk egy lépést a fenntarthatóság felé és még spóroltunk is.

Tavasz... madárcsicsergés, rügyfakadás, pocsolyába ugrálás... és medvehagyma! 

Ha jártatok már ilyen kora tavasszal erdőben, biztosan találkoztatok a medvehagymával. Aki nem ismerné, sötétzöld levelek, erős fokhagyma illattal és ízzel. Akinek nincs lehetőség erdőben, saját kezűleg felkutatni, a piaci árusoknál már csokorszám fellelhető. A mi erdeinkben (Északi-középhegység) szerencsére vígan él és virul, így semmi akadálya egy jó kis medvehagyma-túrának.

Az erdei gyűjtésnek azért vannak szabályai, életvédelmi és jogi szempontból is: itt egy jó kis összefoglaló. Szerencsére ma már sok helyen foglalkoznak (szezonban sok médium is) az első, legfontosabb szabállyal, azaz: nem összekeverendő a gyöngyvirággal! Aki látott már életében medvehagymát és gyöngyvirágot is, nem valószínű, hogy összekeverné, de az ördög, mint tudjuk, nem alszik...
Szóval a medvehagyma legbiztosabb ismertetőjele a- szaga. Mondhatnánk eufemisztikusan illatnak- de egy jó terület medvehagyma olyan erős fokhagymaszagot áraszt, hogy lehetetlen mással összekeverni. A levelet letépve és megdörzsölve még biztosabbra mehetünk.
Továbbá eltérő a virágzatuk és kissé a levél színe is. A virágzat igazából fontos a megkülönböztetésben, de esetünkben nem mérvadó: a medvehagymát még virágzás előtt kell gyűjteni, mert utána a levelek íze és állaga romlik, élvezeti értéke csökken. A levél színe fontosabb: a medvehagyma levele sötétzöld, kissé matt felülettel, míg a gyöngyvirágé világosabb színű és valamivel fényesebb.

A második, fontos szabály, hogy természetvédelmi területen gyűjteni tilos, valamint egy fő egyszerre maximum 2 kg-ot gyűjthet (lásd Erdőtörvény ). Ez persze rengeteg levelet jelent, így otthoni felhasználásra véleményem szerint bőven elegendő). Vigyázzunk, hogy csak a leveleket szedjük, a hagymát ne bolygassuk, hiszen jövőre is szeretnénk találni még (szerencsére gyorsan terjed, de jobb, ha erre figyelünk).

Ha begyűjtöttük a kívánt mennyiséget (akár saját kezűleg az erdőben, akár a piacon), mit készítsünk belőle, hogyan tartósítsuk?

A medvehagymás receptekkel manapság Dunát lehet rekeszteni, így ebbe nem is mennék bele mélyebben. Annyit azért érdemes tudni mielőtt főzésre használjuk, hogy a medvehagyma nagyobb mennyiségben hashajtó hatású- ezt én is egy medvehagyma-krémleves után tanultam meg. Ízesítésre, fokhagyma helyett kiváló, frissen vajas vagy tejfölös kenyérrel- isteni! Nálam a spenót állandó társa, de tojásételekhez is jól illik. Ha pedig nem bírunk többet megenni frissen, érdemes tartósítani: nálam a fagyasztás és a szárítás a két módszer.

A fagyasztás egyszerűbb: a megmosott, leszikkasztott leveleket apróra vágjuk (felszeleteljük kb 1 cm-es darabokra), majd a kívánt tárolóba tesszük és lefagyasztjuk. Az újrahasznált, kicsi műanyag (kis jégkrémes, tormás stb tetővel) dobozok tetővel nálunk beváltak, ezekből a kívánt mennyiséget lehet egyszerre kivenni, felolvasztás nélkül. Esetleg jégkockatartóban is fagyaszthatunk kisebb adagokat, még finomabbra vágva és pici vízzel felengedve (ételízesítéshez).

Másik módszer a szárítás: a megmosott, szikkasztott leveleket szárítani, majd mozsárban porrá őrölni. Nagy segítség ebben egy aszalógép (sok mindent lehet vele tartósítani), de működhet légkeveréses sütőben is, alacsony fokozaton. A vékony levelek nagyon gyorsan száradnak! A száraz leveleket ezután lehet porrá törni a mozsárban, sok munka nem szükséges hozzá, hiszen a vékony levelek szinte maguktól zúzódnak porrá, szinte szétporladnak. A levélnyél eltávolítandó, én a törés során szoktam kivenni, nem távolítom előre el. A medvehagyma-port ezután jól zárható edényben tároljuk, hogy aromája megmaradjon (legjobba csatos vagy csavaros üveg). Ízesítésre kiválóan használható. Egy évnél tovább, ha nem is fogy el, ne használjuk: elveszti az ízét, sőt megkeseredik. 

Fel a túracipőt és indulhat a medvehagyma-vadászat!

Kisgyerekes anyaként egy ráérős vásárlás felér egy wellness-pihenéssel, mondják sokan- persze ez csak az egyedül történő vásárlásra igaz. A viccet félretéve, amióta anyuka vagyok, igyekszem még okosabban, hatékonyabban, gyorsabban, "zöldebben" intézni a bevásárlást- és megelőzni a túlfogyasztást, 

Szerencsére a bevásárlási fortélyok egy részét már anyukámtól elleshettem: a klasszikus fogásokat. Írj bevásárlólistát, ne menj éhesen, szomjasan, bánatosan bevásárolni, tervezz előre, vigyél szatyrot, figyeld az akciókat, hasonlítsd össze az egységárakat... szóval volt egy jó alapom elindulni (köszi, Anyu).

Kezdjük a listával: ez az, amiről mindig csak a vásárlás után derül ki, hogy valami lemaradt... A listaírás nem pár perces feladat- legalábbis nálam. Elsőként a heti menü szükséges hozzávalóit nézem át, aztán a kifogyóban lévő nagyobb tételeket, végül ami még eszembe jut. Anyukám módszere, hogy ami elfogy/kifogy, azonnal felírja egy üzenőtáblára, így mindig szem előtt van (és könnyebb a listaírás...). Ezt a módszert én is használni fogom valamilyen formában.

A következő pont, az éhség-, szomjúság-, és bánat-mentesség egyértelmű, azt hiszem. Ha mégis részt vesz a lányom is a bevásárláson (igazából imádja...), akkor neki külön viszek inni, enni, méghozzá saját ivópohárban és lehetőleg nem csomagolt terméket (még véletlenül se gondolják, hogy a polcról van... én egyébként nem engedem a gyereknek, hogy kifizetés előtt bármit megegyen/megigyon/kibontson a boltban). A hisztit is igyekszem kontrollálni, már egész jól meg lehet beszélni vele a dolgokat. Vagy igyekszem az általa bedobált árut a kosárból észrevétlenül kikapni. Vagy nem tudomást venni a földön fetrengő gyerekről... Szóval résen kell lenni, ha nem akarok észrevétlenül 2 halkonzervvel, 4 csomag szalvétával, fürdőszivaccsal (anyaaaaaa, macis...) meg némi plusz csokival szembesülni a kipakolásnál.

A tervezésről: szerintem mindenki alkalmazza, ha nem is teljesen tudatosan. Én előre tervezek (legkésőbb az odaúton) egy útvonalat, amin a végigmenve a lehető leggyorsabban végzek. Ha csak egy nagyobb helyre megyek, ott is lehet egy ideális útvonalat választani (ha ismerem a helyszínt... és nem pakolták át a legutóbbi látogatás óta az egészet), de sok kisebbnél még jobban működik. 

Szatyorszabály #1: mindig legyen nálad legalább egy, de jó ha több is akad a táskában/autóban/zsebben. Az autóban minden méretből tartok egyet-egyet, a táskában jól megfér a kicsi összecsomagolható. Már csak arra kell figyelni, hogy a kipakolás után vissza is kerüljön a helyére. A következő "szint" a műanyag és egyéb szatyrok, táskák kiiktatása/felváltása lesz újrahasznosítható vagy újrahasznosított anyagúra.

Akciók: sajnos még nem tartok ott, hogy a vásárlást kizárólag helyi termelőknél/ helyi boltokban intézzem. Sok megszokott termék van, amit a nagyáruházban szerzünk be (főként, mivel a jelenlegi lakhelyünkön 1+fél bolt van, mondanom sem kell, milyen választékkal... és milyen árakon!). Manapság vidéken már nem érvényes az a sztereotípia, hogy milyen jó, mert nem kell messzire vinni a friss árut és a helyieknél beszerezheted, így olcsó. Ez NEM igaz, sőt! Ha termelsz magadnak, tényleg "olcsó" lehet (vetőmagot, öntözővizet és a munkádat leszámítva), vagy legalább bio/ kevésbé vegyszerezett. De ehhez idő, lelkesedés és terület is kell. Na meg egy kis hozzáértés. Itt még a helyi piac sem jellemző, bár ezen még változtathatok/unk. De nem csak zöldség/gyümölcs az amit vásárolunk, természetesen.
Az akciókra visszatérve: a nagyobb bevásárlások előtt végignézem a szóba jöhető áruházak újságjait (online), és amellett döntök, ahonnan a legtöbb áru a legolcsóbban beszerezhető. Persze általában minden dolgot akciósan/ jó áron, egy helyen beszerezni képtelenség... Ha lehetőség van, megéri a plusz időt és útba is esik (jelentős megtakarítás érhető el a ráfordítás arányában), érdemes több helyről bevásárolni az árakat és akciókat figyelembe véve. Persze ehhez jelentős önuralom kell, hogy csak azt vegyük meg, ami a listánkon szerepel. És gyerek nélkül abszolváljuk a körutat, különben jelentős áru- és kiadástöbblettel zárhatunk.

Egységárak összehasonlítása: megéri az az 5 másodpercet, amíg rápillantunk (és összehasonlítjuk). Jelentős lehet a megtakarítás, hiszen a "most ajándék 50 gramm" vagy "2+1 akció" csalóka lehet, és nem minden esetben igaz a "nagyobb/ több olcsóbb" sem. Némely üzlet kissé nehezít, és nem mindig ugyanabban a mértékegységben írja ki az egységárat a különböző kiszereléseknél.

Persze a "zöldítés" jegyében ennél jóval többet kell tennem, hogy valóban hulladékmentesebb és fenntarthatóbb legyen a bevásárlás- vagy éppen a nem-vásárlás.

A későbbiekben erre még visszatérek, és megosztom az én kitűzött céljaimat és módszereimet.

Ezt a posztot a ruhásszekrény tartalmának pakolása-szelektálása inspirálta, na meg a hordásra már alkalmatlan, leselejtezett ruhák...

A pakolás során elsőként kezembe került néhány régi, kiszelektált farmer (hátha jó lesz valamire, ne dobjuk ki elven maradtak), illetve egyéb ruhadarabok.

Próbálkoztam már varrással, így jött az ötlet, hogy készítsek néhány hasznos kiegészítőt a kidobásra ítélt darabokból.

Elsőként egy régi, ülepénél kikopott kordnadrágból kerékpárülés-huzatot varrtam (eredeti ötlet innen). Bélése vékony szivacs (ez is maradék). Sablon (a bringa ülésének rajza) alapján kiszabtam az ülőrészt, valamint egy hosszabb téglalap hozzáerősítésével oldottam meg a rögzítést, amibe bújtatót varrtam (szintén maradék, gumis összehúzózsinórral lehet rögzíteni).

Farmerruhából kötény készült, hozzá tartozó edényfogó kesztyűvel, amit maradék vatelinnel béleltem. A farmernadrágok szatyorként (jó erős, dupla varrásokkal) születtek újjá, néhányuk zsebéből és szárából felköthető tároló lett. Egy másik nadrág száraiból tornazsákot varrtam, most még a kislányom "elmenős csomagja" (váltás ruha, popsitörlő, pelus...) talált helyet benne.

Régi törölközőből takarító-rongyot készítettem: négyzetekre szabtam, majd a széleit beszegtem.

A gyerekem kinőtt, foltos ruháiból díszpárna lett: az egyik, karján foltos pulóvert (ami a rajta lévő cica miatt kedvenc volt) négyzet alakúra szabtam (ujjak és gallér levágása), majd a visszájáról összevarrtam. Kifordítva megtöltöttem darabokra tépkedett szivaccsal (ez is újrahasznosított anyag: egy régi, vízhatlan pelenkázólap töltete volt, aminek a huzata szétszakadt) és összevarrtam. A másik ruhadarab egy nyakán foltos body volt, Mickey egeres mintával.  Szintén kiszabtam (itt az alsó patentos részt is levágtam), az előbbihez hasonlóan megvarrtam és szivaccsal töltöttem. Mindkettőnek nagy sikere volt, a játszósarok kedvelt darabjai. 

Gyerekjáték tárolásra hasznosítottam újra egy kinyúlt pólómat: az ujjait és nyakát levágtam, visszájáról összeöltöttem, az így keletkezett zsák tetejére bújtatót varrtam (ide került az összehúzó zsinór). Jelenleg az építőkockák laknak benne.

Még sok ötletem van, milyen használati tárgyat készítsek újrahasznosított ruhaanyagból, már csak a megfelelő alapanyagot (pólót, nadrágot, egyebet) kell felkutatnom hozzá. Szerencsére akad még pakolásra váró ruhásszekrény...

A fenti szóösszetételnek nem sok értelme van, gondolhatnánk, avagy ki eszik rablóhúst evőpálcikával? Mindjárt fény derül az igazságra!

A lenti ötlet nem is tőlem, hanem anyukámtól származik, habár nem feltétlen az újrahasznosítás, hanem a "szükségből erényt" inspirálta.

Elsőként, mi is az a rablóhús? Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki ugyanígy ismeri ezt a -családunkban igen kedvelt- egyszerű ételt. A rablóhús -nálunk- alapvetően hurkapálcára húzott kolbász, sonka, hagyma, burgonya és szalonna. A hozzávalókat körülbelül egyforma vastagságúra és méretűre vágjuk, majd sorban egymás után feltűzzük a hurkapálcára, tetszőleges sorrendben. Addig ismételjük, míg el nem fogy a hely a pálcán. Ha elkészültek a nyársak, tepsibe téve, alufóliával letakarva megsütjük, míg a zöldségek puhák, a húsfélék ropogósak lesznek (nem valami diétás fogás). A fenti recept gyakorlatilag bármivel elkészíthető, amit nyársra lehet húzni, csirkével, zöldségekkel, esetleg nem olvadó, kemény sajttal... rengeteg jó recept elérhető, de csak a fantáziánk szab határt a variációknak (például egy hűtőtakarítás alkalmával fellelt alapanyagokkal).

Miután megismertük a rablóhús receptjét, hamarosan elárulom az evőpálcika szerepét is (bár valószínűleg már megfejtettétek...).

Mivel a hurkapálca törékeny, vékony és csak egyszer használható, így minden alkalommal kidobás vár rá, miután felfaltuk róla a ráhúzott finomságokat. Egy vasárnapi rablóhús-készítés közben (az alapanyagok feldarabolása után természetesen) derült ki, hogy a meglévő hurkapálca-állomány kevés lesz- így gyorsan kellett alternatívát keresni. Kedvelem a japán konyhát, szívesen fogyasztok szusit, bár ritkán jutok hozzá (köszi Tesó, hogy hozol nekem időként). A házhoz-szusi esetében miden alkalommal egyszer használatos, bambusz evőpálca jár a menühöz. Nos, mint lelkes újrahasználó, én a pálcákat szépen elmosogattam, kiszárítottam és eltároltam, jó lesz még valamire elven. Anyukám ezekre akadt rá a fiókban, és remek érzékkel használta fel hurkapálcika helyett. És bevált! Előnyei, hogy újrahasznosított, sőt újra használható (nem törik el, és mosogatás-szárítás után várja a következő bevetést), mérete pont megfelelő, egyik vége hegyesebb, így könnyebb az alapanyagokat ráhúzni. Tökéletes rablóhús-nyárs!

Pontosítva a címbeli szóösszetételt: rablóhús- evőpálcikán. Igazi kultúrmix!

Mivel gyakran mosok gyerekruhákat (kis felfedezők esetében soha nincs elég ruha…), amik különböző színűek, igyekszem egyszerűsíteni a mosást. Ehhez nagyszerű segítség a színfogó kendő: nem színeződnek el a ruhák, egyben moshatunk különböző színeket, ezzel energiát és mosószert spórolunk stb…

Egy angol nyelvű oldalon (link) találtam az ötletet, amit ki is próbáltam.

A recept a következő:

Hozzávalók:

fehér vászon (esetemben kiselejtezett lepedő)

mosószóda

víz

Elkészítés:

vágd tetszőleges darabokra a vásznat (én kb 10*10 cm-es darabokat készítettem). Oldj fel 1 evőkanál mosószódát egy csésze (2 dl) vízben.  Áztasd be a darabokat az oldatba, majd szárítsd ki és tedd dobozba.

 A kimosott darabokat újra be lehet áztatni, és újra, és újra…. gyakorlatilag addig használható, míg az anyag el nem használódik.

Nekem bevált! Sőt, a mosószódától még tisztábbak a ruhák, így plusz előnye is van.

Amikor a kislányom néhány hónapos volt, textil babakönyvet kerestem neki, amit rágcsálhat, babrálhat, "lapozgathat", és ki is tudom mosni. Várandósságom alatt varrtam már neki színes anyagból és vatelinből kiságyra zsebes tárolót, így ennek a maradék anyaga kínálkozott a célra.

A mintás anyagot és a vatelint kiszabtam, úgy, hogy a könyvnek összesen 4 "lapja" legyen, igyekeztem, hogy minta (ebben az esetben állatok) minden oldalra kerüljön. A kiszabott téglalapokat visszájáról varrtam, kifordítottam, a vatelint szintén téglalapra (fél cm-rel kisebb, mint az összevarrt "lap") szabtam, bedugtam az összevarrt téglalapba. Kerestem hozzá jó csörgős-zörgős műanyag fóliát (valamilyen csomagolóanyag volt, lényeg, hogy csörögjön, ha gyűrögetik), ezt is bedugtam a vatelinnel együtt a "huzatba", majd összeöltöttem. A "lapok" közepén, hogy a vatelin ne mozogjon, szintén végigmentem a varrógéppel. A két megtöltött téglalapot egymásra helyeztem, és a hosszanti oldal közepén összevarrtam, így lett könyv formája. Abban az időben minden gomb nagyon érdekelte, így jó nagy kabátgombokat kerestem (minél nagyobb, annál jobb), jó erősen rávarrtam a könyv "lapjaira", véletlenszerűen. (Figyelem! A gombok miatt én nem hagytam felügyelet nélkül játszani vele- sosem lehet tudni... Gombok nélkül teljesen biztonságos, bár nem olyan izgalmas...) Kiegészíthető még szalagokkal, tépőzárral, különféle anyagok kombinálásával... a variációk száma végtelen. 

A másik nagy kedvenc a házilag készült csörgő volt (még nagyobb korában is szívesen zörgette, ha megtalálta): egy félliteres műanyag üveg, száraz rizsszemekkel töltve. A kimosott, fertőtlenített és kiszárított csavaros műanyag üvegbe (nálunk ez zöld színű volt, ami fokozta az élményt) beletöltöttem a rizst (fél maroknyit körülbelül), majd jó erősen rácsavartam a tetejét (pillanatragasztóval lehet rögzíteni, úgy biztosan nem nyílik ki...). Nagy örömmel nézegette, mozgatta, rázta, talán jobban szerette, mint a "gyári" csörgőket. Ebben az esetben is variálható a "töltelék": szárazbab, mák, akár apró gyöngyök, mind más hangot ad (minden esetben ragasszuk le a kupakot).

Igyekszem minél környezettudatosabban nevelni a lányomat, így kevesebb, de jó minőségű játékkal körbevenni (így is sokat kapunk a rokonságtól), újrahasznosított anyagokból készíteni, illetve az egyszerűbb, kreatív és fejlesztő játékok felé terelgetni.

Emellett, ahogy nagyobb lesz, egyre több ötletem van, mivel szórakoztassam, sőt, némelyik elkészítésébe őt is bevonom. Mert játszani, sőt együtt játszani jó!

Sokat gondolkodtam, hol is kezdjem a „zöldülést”?

Aztán rájöttem, hogy az eddigiek folyamán- ha nem is teljesen tudatosan- sokszor tettem apró lépéseket. Ezekről a "mikro-projektekről" hamarosan beszámolok.

A közelmúltban vásároltunk egy kertes házat, aminek a felújítását végezzük, hogy az otthonunkká váljon. Kézenfekvő volt innen kezdeni az "igazi" életmódváltást.

A házból minden menthetőt próbálok „kimenteni”: újrahasználni, újrahasznosítani vagy eladni.

Vegyük sorra, mit sikerült eddig tenni, illetve folyamatban van a megvalósítás:

• még használható, az előző tulaj által hagyott lámpákat eladásra hirdetem
• a házban található (energiatakarékos!) villanykörtéket szétválogattam, megtisztítottam és eltettem- ezek mennek majd az új lámpákba
• fürdőszobai tükör (jó állapotú): előszobai tükör lesz belőle
• kisebb fa polcocska a fürdőből: fűszerpolccá változik (kisebb átalakítás és festés után)
• csaptelepek: alapos átvizsgálás és tisztítás után néhány csap menthető, ezeket visszaszereljük (nemrégiben beszerelt csapokról van szó, csak vízkövesek voltak)
• konyhaszekrény: az ajtólapok felújítása és munkapult csere után visszakerül a helyére, a meglévő mosogatómedencével együtt
• lebontott beépített szekrény: a vasalatokat eltávolítjuk, a fogantyúk a (felújítandó) konyhaszekrényre kerülnek. A bútorlapok és ajtók a konyhaszekrény kibővítésére tökéletesek lesznek, valamint egy játékkonyha is készül belőle
• a kibontott műanyag kádból földdel feltöltve tökéletes palántanevelő lesz: a régi zuhanykabin ajtaja kerül a tetejére, így mini „üvegházat” kapok
• fa karnisok: festés után visszakerülnek a helyükre

A bontási és egyéb hulladékot természetesen szakszerűen kezeljük, szelektálva adjuk le a megfelelő lerakóban, illetve szállíttatjuk el.

A lista a munkálatok előrehaladásával folyamatosan bővülni fog, további újrahasznosítható dolgok után kutatok a házban....

Addig is, jelentkezem az eddigi "mikro-projektekkel".